3.fejezet

Szisztok! Megérkeztem a folytatással, ami sajnos megint kissé későn érkezett, de az edzőtábor miatt, csak hétvégén van időm, hogy írjak, ezért szoktak csúszni a részek. Köszönöm azt a rengeteg biztató kommentet, és az oldalmegjelenítéseket is, amikkel segítitek a munkát. Viszont most itt a várt fejezet, amihez jó olvasást kívánok!

- Mazsi hányszor mondtam már, hogy ne szaladgálj ruha nélkül? - nevetett fel mellettem Ádám. Égővörös fejjel, próbáltam takarni a szemem, ugynis a szobában egy fiú ácsorgott, meglehetősen hiányos öltözetben. Inkább fogalmazzunk úgy,hogy csak egy papucs volt rajta. - Felvennél valamit?  - nevetett miközben feltehetőleg a barátja továbbra sem volt hajlandó ruhát kapni magára.
- Nyugi már - hallottam meg az ismeretlen hangot - nekem ígyis ugyis jó testem van. - nevett fel ő is, de végre meghallottam, hogy valami ruha után kutat. - Elveheted a kezed hercegnő. Bár ha szeretnéd, igazán megmutathatom amit az előbb láttál, csak kicsit kisebb közönséggel - bökött Ádi felé, aki már a kanapén helyezte kényelembe magát. Összerácolt szemöldökkel meredtem rá, arra várva, hogy bemutassa a barátját, de gondolhattam volna, hogy a fiúba nem szorult ennyi etika, ezért végül megráztam a fejem, és az ismeretlen felé fordultam.
- Horváth Lola - nyújtottam a kezem illedelmesen. Ezúttal a fiún volt a sor,hogy furcsán nézzen rám, majd egy vállrántással lereagálta a helyzetet, és magához húzott.
- Nagy Balázs. Neked csak Mazsi - suttogta a fülembe, majd eltolt magától, és megajándékozott egy pimasz kacsintással is. Jobban szemügyre vettem a fiút. Balázs természetesen barátjához híven a helyes fiúk táborát erősítette. Haja kócosan lógott a szemébe, és akárcsak a mi loboncunkból csöpögött a víz. Csokoládébarna szemeihez hasonló árnyalatú haj tartozott. Egy fekete New York feliratú pólót kapott magára, azonban továbbra is egy szál bokszerban parádézott. - Honnan szedsz össze ilyen csajokat haver? - bökött felém.
- Mi vagyok én? Tudod jól, hogy vonzom őket. - legyintett,mintha ezt egyébként tudnunk kellett volna. - Amúgy meg állandóan belémfutott, mert az eszement nagyapja elől menekül - vonta meg a vállát, majd elvonult feltehetőleg a konyhába.
- Vagy úgy hercegnő. Megvígasztallak ha kell - döntötte fejét az egyik ajtó irányába, ami valószínűleg az egyik hálószobába vezetett.
- Nemtudom mit tettem, hogy két kanos hülyegyereket kaptam a nyakamba, de megköszönném ha nem bombáznátok,amennyiben a jövőben szeretnétek gyereket csinálni. - mosolyodtam el, majd ledobtam magam a kanapéra, és a kikapcsolt tv - t kezdtem el bámulni, mintha a világ egyik csodája lenne éppen.
- Csak nem ezt keresed? - jelent meg az orrom előtt az áhított készülék, én pedig azonnal utánakaptam, de remek koordinációs képességeimnek hála, nemhogy a távirányítót nem kaparintottam meg, de valószínűleg még egy monoklit is csináltam magamnak az ütés következtében.
- Akkor barom vagy. - ingattam a fejem, és Mazsi után iramodtam. Egy darabig rohangáltunk a kanapé két oldalán, de mivel nem sikerült közelebb férkőznöm hozzá, végül úgy döntöttem, megpróbálok átmászni a kissé kopott bútordarabon. Természetesen egy újabb eséssel értem földet, amit mondjuk a fiúk hatalmas röhögéssel nyugtáztak, én pedig megállapítottam,hogy eltört egy bordám.
- A világért sem akarlak megzavarni titeket - rakta fel a kezét védekezően Ádi, ezzel megállítva a játékunk - Viszont nekem mennem kell. Anyám szerintem már így is kivan. Mazsi vigyázz rá. - intett felém, majd kilépett a házból egyedül hagyva minket. Általában nem szoktam fiúk után rohangálni, miközben azt kiabálom,hogy megölöm, csupán azért, hogy megkaparintsak egy távirányítót, de ezúttal majd fél órán keresztül a nappaliban a konyhában, sőt a fürdőben is megfordultam, csakhogy elkaphassam a fiút. A tervem hamar kudarcba fulladt, és fáradtan területem el a kanapén.
- Feladod hercegnő?  - dőlt mellém Mazsi is lihegve.
- Sosem. - intettem le, és megpróbáltam kicsavarni a kezéből a készüléket. Nos ennek az lett a  következménye, hogy mindketten a földön kötöttünk ki. Ezzel egyébként semmi bajom sem lenne, hiszen már eléggé összeszokott páros lettünk az elmúlt időben, viszont az esés következtében Mazsi rámesett, és mivel ez csöppet sem zavarta a fiút, teljesen kiélvezte, hogy zavarba sikerült hoznia. - Nagyon piros vagy - mosolyodott el.
- Kissé meleg van itt, nem gondold? - próbáltam hárítani, elég szerencsétlen módon. - Mellesleg egy seggfej is rajtam fetreng.
- Ugyan hercegnő. Valld be, hogy élvezed. Sőt. Azt akarod, hogy csókoljalak meg. - villantotta meg a hófehér fogsorát.
- Annyira undorító vagy - ráztam meg a fejem. Próbáltam újra terelni, mert a fiú ezzel most telibe talált. Valóban arra vártam, hogy megcsókol. - Szállj már le rólam. - próbáltam lelökni magamról, de mivel ez nem vált be, a leggyerekesebb módszert választottam és belecsíptem az oldalába.
- Te megvesztél?  - pattant fel azonnal és úgy nézett rám, mint aki komolyan nem hiszi el, hogy megtettem.
- Én szóltam - vontam meg a vállam, és egy elégedett mosollyal konstantáltam, hogy végre a kezemben tarthatom a hőn áhított készüléket, hiszen amíg a fiú azzal foglalatoskodott, hogyan enyhítse fájdalmait, elcsentem a kezéből. Levágtam magam a kissé megviselt kanapéra, és diadalittasan kezdtem nyomkodni. Aztán amikor már harmadszor sem reagált, összevont szemöldökkel kezdtem el méregetni.
- Elfelejtettem volna szólni? - nevetett fel, úgy, ahogyan azokban a gyerekmesékben a boszorkányok szoktak. Egyszerre volt félelmetes és vicces, rémisztő és nevetséges. - Elem nincs benne egy ideje. - vonta meg a vállát, mintha ez teljességgel normális lenne.
- Te komolyan hagytad, hogy végigrohanggáljak a házban, miközben semmi értelme nem volt?  - néztem rá felettébb dühösen.
- Ez így nem teljesen igaz - vetett ellen azonnal - én jól szórakoztam.
- Te nem vagy normális - ráztam meg a fejem, miközben próbáltam felfogni az előbb hallottakat. Végül dühösen felpattantam gondosan ügyelve, hogy vállammal nekiütközzek Mazsinak, majd a pénztárcám felkapva kicsaptam az ajtót.
- Hová mész hercegnő?  - kiáltott utánam.
- Oda ahová te nem - vágtam rá csípőből.
- Olyan makacs vagy - ingatta a fejét, majd mellém lépve,  precízen bezárta az ajtót, és felém nyújtotta a kezét.
- Most komolyan arra vársz, hogy megfogjam? - húztam el a szám.
- Csak kulcsot akartam adni a házhoz. - mosolyodott el lassan, megvillantva a kezében rejlő vasdarabot. - De a te ötleted se rossz.
- Nem jöhetsz velem - ráztam meg a fejem, amikor megindult mellettem a járdán.
- Pedig pont azt teszem.
- Mi lenne ha én azt mondom fekete te nem vágnád rá, hogy fehér? - fordultam meg, ezzel megállásra készszerítve őt.
- Világvége. - mosolyodott el, megvillantva hófehér fogsorát. Vajon ez a fiú a Colgate reklámból lépett ki, vagy komolyan ilyen pofátlanul jól néz ki?

                               ~~~~~
Mivel természetesen egyetlen boltban sem találtam normális elemet, ami ebbe a régi vacak készülékbe illene, ezért teljesen leamortizáldva fordultam Balázs felé.
- És most? A media mark volt az utolsó reményem - adtam tudtára, hogy én teljességgel kifogytam az ötletekből.
- Nézd - bökött az utca túloldalára, ahol egy öreg bácsi álldogált egy rozoga fapult mögött. A pult teljesen tele volt régiségekkel, és pár ékszerrel. - Ha szerencsénk van ő tud segíteni. - ragadta meg a kezem, és átszeltük a forgalmas utat. Mondjuk nem egy ember kiáltott utánunk meglehetősen választékos káromkodást alkalmazva, de a zebráig lusták voltunk elmenni, madarak meg nem vagyunk, hogy szálljunk. Szóval miután mindenki kiszidkozódta magát, végre átértünk, és megálltunk az öregúr előtt.
- Segíthetek valamiben?  - állt fel kissé nehézkesen. - Esetleg csak nézelődni szeretnének?
- Nem - ingattam a fejem, és mosolyt varázsoltam az arcomra. - Mi igazából egy régi tévékészülékhez szeretnénk elemet venni. Azonban sajnos sehol sem találunk. Gondoltuk maga esetleg segíthetne. - nyújtottam felé, az üres készüléket. A bácsi először szemügyre vette, majd motyogott valamit, és eltűnt. Pár másodperccel később, egy apró csomoggal tért vissza.
- Nézze csak kisasszony. - mutatta felém, én pedig próbáltam némi érdeklést kicsikarni magamból. - Ez az amit maguk keresnek. Valóban ritka darab. Az 1980-as évek végén gyártottak ilyet utoljára. Pontosan két darab van nálam. El szeretnék vinni?  - nézett rám kedvesen.
- Igen - bólintottam, majd előszedtem a pénztárcám, és megragadtam egy ötezrest, abban bízva, hogy a bácsi egy olyan összeget mondd majd, a ritka darab elviteléért, hogy arra nem lesz elég csupán holmi aprópénz.
- 200 forint lesz kisasszony. - mondta, miközben táskába helyezte az elemeket. - Jó választás uram - motyogott oda Balázsnak is. - Bár az egy kissé modernebb darab, valójában régiségnek számít. - bökött a fiú kezei között függő láncra. Az ékszeren egy apró bagoly lógott, aminek a kezében egy gyémántnak tűnő csillogó darab volt.
- Elvisszük az elemmekkel együtt. - bólintott, majd az öregúr felé nyújtott egy tízezrest, és meg sem várva a válaszát elhúzott a pulttól.
- Tudod, ez igazán kedves volt tőled - szólaltam meg, amikor kellő távolságra jutottunk.
- Ez sértő hercegnő. Én értékelem az olyan embereket akik látják a szépet egy
régi darabban. Apám régiségkereskedő volt. - mosolyodott el keserűen. - De most nem ez a fontos. - rázta meg a fejét, mintha ezzel elhesegetné az emlékeket. - Eza tiéd. - emelte ki a nyakéket.
- Nem fogadhatom el - tiltakoztam azonnal.
- Pedig azt fogod. Ha nem szeretnél egy azonnali hajrítkítást, leszel olyan kedves és felemeled a loboncod. Engedelmesen megemeltem a hajam, és hagytam, hogy a fiú hideg kezei szabadon járjanak a tarkómon. Köszönömöt mormogtam, majd a kezeim között forgattva szemügyre vettem az apró ékszert. Ellátottam a szám, amikor megláttam,hogy az apró gyémánt segíségével a bagoly szétnyílik, és két fénykép helye tárul elém. Hatalmas mosollyal fordultam Mazsi felé, azonban a butyuta mosoly azonnal lehervadt az arcomoról. Egy szőke bombázó csüngött a nyakán, miközben azt ecsetelte mennyire szereti......Felvont szemöldökkel szemléltem a jelenetet, és vártam, hogy ennek az eszement libának is feltűnjöm, hogy én is ott vagyok, azonban gondolhattam volna, hogy egy fővárosi lányt az ilyenek nem zavarják, és tegyük még hozzá, hogy bár nem igazán hiszek az ilyenben, azért a hajszíne is elég sokat elárult az inteligenciájáról.
- Nem veszed észre, hogy zavarsz? - vetette oda nekem, két hajdobálós akció után.
- Kettőnk közül szerintem engem te jobban zavarsz drágám, de ha ilyen kedvesen megkérdezted, a válaszom nem. Sőt eléggé szórakoztató ahogyan próbálsz bevágódni. - pislogtam rá ártatlanul, a mellettem álló Balázs válla pedig elkezdett rázkódni a nevetéstől.
- Nemtudom, honnan jöttél te kis ribanc, de rohadtul leszállhatnál a pasimról. - mozdult rám.
- Jujj.. Te most komolyan leribancoztál? - tátottam el a szám. - Majd szólok ha érdekel a véleményed. - nevettem fel kissé erőltetetten.
- Menj innen, vagy megtéplek - lépett egyet felém. - Mazsi az enyém. Nem fogok osztozni rajta holmi sarki kurvákkal.
- Anett kérlek menj el. - próbált belefolyni a beszélgetésbe Balázs, de egy intéssel elhallgattattam. Kíváncsi voltam mire képes ez a szőke szépség.
- Hallottad. - mosolyodtam el lassan. - Azthiszem épp most koptattak le elég csúnyán. De ha kell leírom neked, hátha úgy könnyebben felfogja az agyad helyén lévő üres tér.
- Te.. Te.. - kereste a szakavakat, majd minden előzmény nélkül nekemrontott. A hirtelen kapott ütéstől, ami éppen gyomorszájon talált, egy percre meginogtam, majd mintha semmi sem történt volna felegyenesedtem, és kitértem Anett újabb ütése elől. A következő mozdulata az arcom felé irányult, azonban egy laza szökennéssel ez elől iy kitértem, így telibe vágta a villanypóznát. Miután szitkozódott egy sort újra megindult felém. Két választásom volt. Vagy visszaindulok az öreg bácsi felé, kockáztatva az ő épségét, vagy a tér közepén lévő szökőkút felé veszem az irányt. Természetesen az utóbbi mellett döntöttem, így rövid idő múlva a víz mellett folytatódott a csatánk. Körülöttünk egyre több ember gyűlt össze telefonnal a kezében, hogy dokumentálják a törénéseket. Szőkeség következő ütése, sajnos csúnyám arcon kapott, cserébe viszont a bokája kapott egy nagyot. Ahoz képest milyen plázacica volt erő a csajban, mert a következő ütése pont a szám sarkát kapta telibe. A csatánk itt sajnos véget ért ( bocsi pletykára éhező, és vérszerető olvasóim) hiszen az egyik bolt biztonsági őre szétválasztott minket. Anett meglehetősen aranyos szavakkal adta tudtomra, hogy ennek még nincs vége, majd eltűnt a tömegben. Az emberek egy sóhajjal nyugtázták, hogy vége a mai akciónak, majd elkedtek szétszéledni.
- Hűha hercegnő. Ez nem volt semmi. - lépett mellém Balázs, én azonban némasági fogadalmat kötöttem vele szemben. Ha nem lett volna ő, és a drágalátos cicababája, most nem azon gondoljoznék honnan szedjek jeget, hogy enyhítsem a fájdalmaim, hanem a tv előtt pihennék. - Haragszol rám? - vizslatott, és mivel újra nem szólaltam meg, letelepddtt mellém a szökőkút peremére.